Hollywood Heights - Zenéljünk

Mit is csináljon az ember lánya hajnali négykor, ha képtelen elaludni és hatkor úgyis kelhet? Például blogoljon, gondoltam.
Így most élvezhetitek a hajnali - kicsit sem pihent - formámat. ("Más is szenvedjen ne csak ön, igaz?)
Mentségemre szóljon a késői (vagy korai, attól függ honnan nézzük) időpont miatt, hogy alapjáraton (is) éjjeli bagoly vagyok.

Törj a csúcsra

Vigyázz, spoiler!

Már akkor szemet vetettem rá, amikor 2012-ben elindult az USA-ban. Aztán mégsem kezdtem el nézni, mert volt épp elég folyamatban lévő sorozat a listámon. De elkezdték nálunk is adni, én pedig - ezúttal - boldogan csatlakoztam a nézők táborához (ha nem is a tv előtt).

Egy kis háttér

  Nem tudom hányan vannak tisztában vele (a többség gondolom nem, mert érdekesebb, hogy mi történik éppen, vagy Cody Longo mosolya, minthogy a "lábjegyzetekre" figyeljenek), de ez is egy remake. Egy 1990-es mexikói telenovelláé. A címe: Alcanzar una estrella.
Szóval everyone, gondoltam szólok, hogy (bár első évadként van jelölve pl. IMDb-n) a mexikói sorozatok szokásához híven, az a nyolcvan rész a teljes sorozat, nem csak az első évad.
A Twitteren és a YouTube-on futólag láttam, hogy petícióztak a folytatásért, de szerintem ez nem túl esélyes. Bár én csak "mezei néző" vagyok, nem értek a jogi dolgokhoz, de gondolom, a folytatáshoz is több engedélyt kéne kérni...
Ráadásul lássuk be - ha fájó szívvel is -, de a legtöbb klisét fordulatot már ellőtték (ezt így látatlanban is megmondhatom). Legyünk őszintén, ha lapos, nem nézzük. Ha nem nézzük (a tvben), esik a nézettség (és még merik mondani, hogy nem vagyok zseni, haha), így pedig csökken a pénz is, amit bezsebelhetnek... és itt a vég(e). Mert money nélkül bizony nincs folytatás.

De lássuk a sorozatot

Kezdjük azzal, hogy megjegyzem, hiába tartok még az elején, megvan a telenovella-érzés... Bár lehet, hogy ez idővel megváltozik, és csak én érzem így... Vagy jönnek a tipikus szappanopera klisék fordulatok és egyetérthetünk abban, hogy nekem volt igazam.

  A történet középpontjában Eddie Duran, híres rocksztár áll (bár ez a zenéből annyira nem jön le), aki két - szintén híres - zenész csemetéje, bár már csak az apja él, aki épp klubbot akar nyitni, és még mindig a felesége az egyetlen nő számára. Ők szimpatikusok, bár egyenlőre az apa-fia kapcsolatból nekem csak annyi jött át, hogy jól kijönnek.
Ott van még Eddie menedzsere Jake, aki enyhén munkamániás, és bármennyire is szereti a feleségét, inkább a mobilja nélkül lenne képtelen élni.
No, és persze az ősklisé is jelen van, a számító barátnő. Nevezzük nevén, Chole. Aki Eddieben legjobban a lehetőségeket szereti. "Megnyílnak előtte az ajtók". Hogy az első pillanattól utáljuk, az nem is kérdés. De pont ez a lényeg, non?
Eddie naná, hogy elég vak ahhoz, hogy ne vegye észre, és néha már felvisítanánk, hogy ilyen nincs! (És tényleg!)
  Persze ott a másik fő vonalunk is. Loren Tate, aki hatalmas rajongója Eddie-nek, és még dalokat is ír róla meg hozzá (mivel "véletlenül" ír, énekel és hangszeren is játszik). Szerinte nincs jó hangja, de barátnője Melissa természetesen más véleményen van (meg Loren anyja is), ezért amikor Eddie dalszerző versenyt ír ki, először a nevezésre dumálja rá Lorent, majd videót is készít. Természetesen a lány tudtán kívül, amíg ő hangol. De mivel rendes videót nem készítenek, Melissa azt küldi el a contestre, amiért pár óra mosolyszünet a jutalma. Viszont láss csodát, bármilyen bénának is érzi Loren a felvételt, ahhoz elég jó, hogy a Top 25-be kerüljön. Hurrah!
  Rosszfiúkból is válogathatunk. A két "mindig színen van" srác: az egyik oldalról ott van az antipatikus Tyler, aki szerint mindenki hibás (rajta kívül, of course). Illetve a másik oldalon Melissa bátyja, a tolvaj Phil, akit szerintem idővel megszeretünk.